Az Aranycsapat Abonyban

 

Abony, 1953. április 8. A helyi labdarúgó élet kiemelkedő eseménye: a Helsinkiben kilenc hónappal korábban olimpiai bajnokságot nyert magyar válogatott bemutató-mérkőzésen szerepel a Gépállomás mögötti abonyi sporttelepen. A vendégjátéknak persze híre megy: „A környékbeli városokból, falvakból kerékpárosok és gyalogosok áradata lepte el a pálya nézőterét. Aki csak tehette, eljött (gyönyörű idő volt), hogy karnyújtásnyira láthassa azt a csapatot, amely oly sok dicsőséget és elismerést szerzett a mi kis hazánknak. Óriási taps fogadta a pályára lépő csapatokat” – írja a helytörténész. Ne feledjük, ez már majdnem (az) Aranycsapat, sőt lényegében máris az, hiszen minden tagja mellére aranyérmet akasztottak a finn fővárosban; nyolc és fél hónap múlva pedig, 1953. november 25-én Londonban ez az alakulat írja be kitörölhetetlenül a nevét a magyar (futball)történelembe. Az összeállítás is csaknem „klasszikus”, csupán a sérült Lóránt Gyula (1923–1981) hiányzik, őt az MTK immár nem Bástya (1950 és 1952 között az ÁVH, közelebbről Péter Gábor csapata), hanem a „textilesek” által visszaigényelt, de még mindig „vonalas” nevű Vörös Lobogó centerhalfja, a később sportfunkcionáriusként is nevet (és jól megérdemelt tekintélyt) szerző Börzsei János helyettesíti. A második félidőben Grosics helyén Henni Géza, Bozsik posztján Kovács I (Imre) és, valószínűleg Hidegkutit váltva, Palotás Péter.